2004. évi XXIV. törvény

a lőfegyverekről és lőszerekről

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. § (1) E törvény hatálya az abban meghatározott lőfegyverre, lőfegyver fődarabra, lőszerre (töltényre) és azok megszerzésére, tartására, használatára terjed ki.

Az Alkotmánybíróság szerint a közbiztonság, az élet védelme olyan közösségi, társadalmi érdek, amely megköveteli, hogy a fegyver és a lőszer tartását minden társadalom korlátozza, engedélyekhez, feltételekhez kösse. A fegyvertartás már önmagában fokozza azoknak a veszélyhelyzeteknek a valószínűségét, melyek a fegyverek gondatlan vagy a jogos védelem kereteit túllépő használatából, ellopásából, elvesztéséből származhatnak. A közbiztonság általános védelméhez fűződő közérdek alapján ezért nem lehet elzárni a jogalkotót attól a törekvéstől, hogy a legális fegyvertartást szabályozza. Az Alkotmánybíróság szerint a mindenkori közhatalomnak egyenesen alkotmányos kötelessége, hogy egyes alapvető jogok védelme érdekében, az azok érvényesülésére veszélyt jelentő tulajdoni tárgyak tekintetében korlátozásokat alkalmazzon (720/B/1997. AB határozat).

A törvény a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477/EGK irányelv előírásaival összeegyeztethető szabályokat állapít meg.

Az irányelv a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés érdekében - különösen az „éles” lőfegyverek (tűzfegyverek), lőszerek tiltott előállításának és jogellenes kereskedelmének megakadályozása érdekében - állapít meg követelményeket. Ezek az előírások azonban „csak” a tűzfegyverekre (a magyar terminológia szerint az „éles” lőfegyverekre) vonatkoznak, ezért a gáz- és riasztófegyverekre, a légfegyverekre az irányelv szabályait nem kell alkalmazni.

Az irányelv nem alkalmazandó a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek lőfegyverei és lőszerei megszerzésére és tartására sem.

Az irányelv szigorú személyi feltételeket állapít meg a fegyverkereskedelemmel foglalkozók esetében, és részletes előírásokat fogalmaz meg tevékenységük, illetve a lőfegyverek (és lőszerek) adminisztratív ellenőrzése érdekében.

A szigorú előírások fenntartása tehát indokolt, de sem az irányelv, sem a hazai jogalkalmazói tapasztalatok nem indokolják a lőfegyverek megszerzési, tartási feltételeinek lényeges megváltoztatását. A lőfegyverekkel kapcsolatos tevékenységek egyes - korábban hatályos - szabályai azonban nem egyeztethetők össze az irányelv előírásaival, ezért ezek tekintetében jogharmonizáció szükséges. A jogharmonizáció végrehajtása törvényhozási úton teljesíthető, ugyanis az irányelv 4. Cikke szerint a kereskedő a lőfegyvert szállító és az azt megszerző személyes adatait is kezelni köteles.

A fegyverekre vonatkozó szabályozás egyébként nem törvényhozási tárgy, az „éles” lőfegyverek (tűzfegyverek) birtoklásának, mozgásának ellenőrzéséhez szükséges személyes adatok kezelésével kapcsolatos előírások megállapítása azonban csak törvényben lehetséges.

Az uniós követelmények érvényesítése érdekében a törvény lehetővé teszi az európai lőfegyvertartási engedély bevezetését, és szabályozza a polgári rendeltetésű lőfegyverek központi nyilvántartását.

Az európai lőfegyvertartási engedély bevezetése nem jár együtt a jelenleg érvényes engedélyek cseréjével. Európai lőfegyvertartási engedélyre csak abban az esetben lesz szükség, ha a lőfegyvert birtokló személy az Európai Unió valamely tagállamának területére lőfegyverét is magával kívánja vinni.

(2) E törvény hatálya nem terjed ki a Magyar Honvédség, a Határőrség, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Magyar Köztársaság területén állomásozó fegyveres szervek, a fegyveres biztonsági őrség lőfegyvereinek és lőszereinek megszerzésére és tartására.

A törvény hatálya az Európai Unió - általános indokolásban említett - irányelvének figyelembevételével került meghatározásra.

Az irányelv a jelenlegi magyar szabályozástól eltérően szabályozza a tűzfegyver (a hazai terminológia szerint: lőfegyver) fogalmát.

A vonatkozó közösségi szabály szerint tűzfegyvernek azok a tárgyak minősülnek, melyek az irányelv „A” (tiltott tűzfegyverek), „B” (engedélyhez kötött tűzfegyverek), „C” (bejelentéshez kötött tűzfegyverek) és „D” (egyéb tűzfegyverek) kategóriáiban leírásra kerültek. Az irányelv a kategóriákba nem sorolt - tűzfegyvernek nem minősülő - távolra ható fegyverekre vonatkozó szabályozást a tagállamok nemzeti jogalkotása hatókörébe utalja. Az EU tagállamainak szabályozása és a szakirodalom szerint is tűzfegyvernek azok a fegyverek minősülnek, melyek kiterjedő forró gázok tolóereje által meghajtott szilárd anyagú lövedék kilövésére alkalmasak. Így nem tűzfegyver a légfegyver vagy a gáz- és riasztófegyver, ezért szabályozásuk a nemzeti jogalkotásra tartozik.

Az irányelv 2. Cikkének (2) bekezdésére tekintettel a törvény előírásait nem kell alkalmazni a Magyar Honvédség, a Határőrség, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szervek és a Magyar Köztársaság területén állomásozó fegyveres szervek, a fegyveres biztonsági őrség lőfegyvereinek és lőszereinek megszerzésére és tartására.

2. § E törvény alkalmazásában:

1. automata lőfegyver: olyan lőfegyver, amely minden lövés után automatikusan újratölt, és az elsütőszerkezet egyszeri működtetésével egynél több lövést képes leadni;

2. áthatoló (páncéltörő) lőszer: olyan lőszer, amelynél a lövedéket köpeny burkolja és páncéltörő (áthatoló) kemény maggal rendelkezik, ideértve a nem páncéltörő rendeltetésű acélmagvas lőszereket is;

3. egylövetű lőfegyver: tölténytár nélküli lőfegyver, amelynek töltényűrjébe vagy a csőfar töltőnyílásába, illetve csőtorkolatán keresztül a csövébe minden lövés leadása előtt külön be kell helyezni a lőszert vagy lőszer alkatrészeket;

4. elöltöltő lőfegyver: az olyan egylövetű- vagy ismétlőfegyver, amelynél a lőport és a lövedéket kizárólag a csőtorkolat irányából lehet a csőbe vagy a forgódobba betölteni, rendeltetésszerűen fekete lőporral vagy gyárilag a fekete lőpor kiváltására készült lőporral és hozzávaló csappantyúval működtethető;

5. expanzív (kiterjedő) lövedékű lőszer: olyan lőszer, melynek lövedéke üreges csúcsú vagy lövedéke a köpenytől eltekintve nem egy darabból áll;

6. félautomata lőfegyver: olyan lőfegyver, amely minden lövés után automatikusan újratölt, és az elsütőbillentyű egyszeri működtetésével csak egy lövést képes leadni;

7. flóbert rövid lőfegyver: olyan peremgyújtású egylövetű rövid tűzfegyver, melynek teljes hossza 28 cm-nél rövidebb, kizárólag flóberttöltény működtetésére alkalmas és az Európai Közösségek Tanácsának a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477/EGK irányelve szerint a „B” engedélyköteles kategóriába tartozik;

8. flóberttöltény: olyan egybeszerelt töltény, melyet gyúelegyes töltényhüvelyből és lövedékből szereltek össze, lőport nem tartalmaz és hüvelyhossza nem haladja meg a 10,5 millimétert;

9. gyújtólövedéket tartalmazó lőszer: olyan lőszer, amelynek lövedéke olyan vegyi anyagot tartalmaz, amely a levegővel történő érintkezéskor vagy becsapódáskor lángra lobban;

10. hangtompító: lőfegyver torkolatdörejének csökkentésére szolgáló, a fegyvercsőre vagy annak torkolatára felszerelhető eszköz;

11. hatástalanított lőfegyver: lőszer, illetve lövedék kilövésére véglegesen alkalmatlanná tett lőfegyver;

12. hosszú lőfegyver: olyan lőfegyver, amelynek csöve meghaladja a 30 cm hosszúságot, vagy amelynek teljes hossza meghaladja a 60 cm-t;

13. ismétlő lőfegyver: olyan lőfegyver, amelyet úgy terveztek és alakítottak ki, hogy minden lövés leadása után tölténytárból vagy forgódobból a szerkezet kézi működtetésével tölthető újra;

14. légfegyver: a 15 joule vagy annál kisebb csőtorkolati energiájú festéklövő fegyver kivételével a sűrített levegővel vagy egyéb sűrített gáz felhasználásával üzemeltetett, szilárd anyagú lövedék kilövésére alkalmas fegyver;

15. leváló köpenyes lőszer: olyan lőszer, amelynek lövedéke űrméret alatti, és a fegyvercsőben való megvezetését - esetenként a lőporgázok hajtóerejének átadását is - valamilyen, a lövedékre szerelt alkatrész végzi, amely úgy lett kialakítva, hogy a cső elhagyását követően a lövedékről - annak a célba csapódását megelőzően - leváljon;

16. lőfegyver: a tűzfegyver, valamint az a légfegyver, amelyből 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lőhető ki;

17. lőfegyverjavítás: a rendeltetésszerű használatnak meg nem felelő lőfegyver fegyverrészének ugyanolyan alkatrészre történő kicserélése, a lőfegyver irányzékán - a rendeltetés szerinti beállítás, illetve a tartozékok rendeltetésszerű, a körülményekhez igazodó cseréje kivételével - végrehajtott módosítás, továbbá a lőfegyver működőképességének helyreállítása;

18. lőfegyver-kereskedő: az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, aki (amely) kereskedelmi vagy egyéb üzleti tevékenységét teljes egészében vagy részben lőfegyver- vagy lőszergyártás, kereskedelem, közvetítő kereskedelem, csere, bérbeadás, javítás, hatástalanítás vagy átalakítás területén végzi;

19. lőfegyver, lőszer forgalmazása: lőfegyver, lőszer tulajdonjogának átruházása, bérbeadása, ideértve a kereskedelmi és közvetítő kereskedelmi tevékenységet is;

20. lőfegyver- és lőszerkészítés (a továbbiakban: gyártás): lőfegyver, lőszer, lőfegyverdarab, flóberttöltény és lőszeralkatrész elkészítése, az elkészített alkatrészek készre szerelése, valamint a lőfegyver olyan megmunkálása, amely azt az eredetitől eltérő kaliberjelű lőszer használatára teszi alkalmassá;

21. lőfegyvertartás: a birtoklás, a viselés és a tárolás;

22. lőszer: olyan egybeszerelt töltény, amely lövedéket, lőport, továbbá gyúelegyet tartalmaz;

23. lőszeralkatrész (lőszerelem): lőpor, gyúelegyes töltényhüvely (csappantyús töltényhüvely), csappantyú és minden robbanó, gyújtó, fényjelző, páncéltörő és leváló köpenyes lövedék, melyet tűzfegyverből történő kilövésre terveztek;

24. muzeális fegyver és lőszer: az elöltöltő fegyver, továbbá a korszerű perem vagy központi, illetve elektromos gyújtású lőszer használatára alkalmatlan tűzfegyver, és az ilyen fegyverekhez használható 1945 előtt gyártott lőszer;

25. nyomjelző (fényjelző) lövedékű lőszer: olyan lőszer, melynek lövedéke a röppályát láthatóvá tevő, meggyulladó anyagot is tartalmaz;

26. rendvédelmi szervek: a rendőrség, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata, a Vám- és Pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtás szervei;

27. robbanó lövedékeket tartalmazó lőszer: olyan lőszer, amelynek lövedéke becsapódáskor felrobbanó töltetet tartalmaz;

28. rövid lőfegyver: olyan lőfegyver, amelynek csöve nem haladja meg a 30 cm hosszúságot, vagy amelynek teljes hossza nem haladja meg a 60 centimétert;

29. tűzfegyver: olyan, a törvény mellékletének „A”, „B”, „C” vagy „D” kategóriájában meghatározott eszköz, amelyből a kiterjedő forró gáz tolóereje által meghajtott szilárd anyagú lövedék lőhető ki, kivéve, ha

a) külön jogszabályban meghatározottak szerint hatástalanították,

b) riasztásra, jelzésre, életmentésre, állatok leölésére vagy szigonnyal történő halászatra, illetve ipari vagy műszaki célokra tervezték, feltéve, hogy csak az itt megjelölt célokra használják,

c) muzeális fegyvernek tekinthető;

30. tűzfegyver fődarab (lőfegyverdarab): fegyvercső, váltócső, betétcső, zár, forgódob és az ezeket egybefoglaló tokszerkezet. A tűzfegyver fődarab abba a tűzfegyver kategóriába tartozik, amelyre felszerelték vagy amelyhez gyártották.

A törvény a tűzfegyver fogalmát az irányelvnek megfelelően állapítja meg. A tűzfegyvernek minősülő tárgyakat a törvény melléklete sorolja fel.

Azonban az emberi élet kioltására nemcsak a tűzfegyverek, hanem a 7,5 joule csőtorkolati energia feletti teljesítményű légfegyverek is alkalmasak, ezért a törvény a lőfegyver fogalmát és a lőfegyverre vonatkozó egyéb előírásokat is meghatározza.

E törvény értelmében lőfegyver a tűzfegyver, valamint az a légfegyver, amelyből 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lőhető ki.

A korábbi magyar szabályozás szerint lőfegyver az olyan eszköz, amelynek csövéből gáz (lőporgáz, sűrített levegő stb.) segítségével 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú lövedék lőhető ki. Az irányelv tűzfegyver fogalmának azonban nem tartalmi eleme a csőtorkolati energia nagysága.

A tűzfegyver fogalmi meghatározása, illetve kategóriába sorolása azok működésének leírása (automata, félautomata, ismétlő stb.), hosszúságuk és egyéb ismérvek (huzagolt vagy huzagolatlan a fegyvercső) szerint történik.

A törvény értelmező rendelkezései az irányelv egyéb fogalmi meghatározásaival is összeegyeztethetők.