A HATÓSÁGI ENGEDÉLYEZÉS SZABÁLYAI

3. § (1) Hatósági engedély (a továbbiakban: engedély) szükséges:

a) a lőfegyver, a lőfegyverdarab (a továbbiakban együtt: lőfegyver), a muzeális lőszer kivételével a lőszer, a flóberttöltény gyártásához, javításához, forgalmazásához, a lőfegyver hatástalanításához, a lőfegyver kiállításához;

b) az „A”, „B”, „C” vagy „D” kategóriába tartozó tűzfegyver, a lőfegyverdarab, az e törvény alapján lőfegyvernek minősülő légfegyver, a lőszer és a hangtompító megszerzéséhez, tartásához, az ország területére történő behozatalához, az ország területéről történő kiviteléhez, az ország területén történő átszállításhoz;

c) a polgári rendeltetésű lőtér, a lőfegyver- és lőszer-tárolóhely üzemeltetéséhez.

(2) A flóbert lőfegyverek megszerzésére és tartására vonatkozó egyszerűsített hatósági szabályokat e törvény felhatalmazása alapján a Kormány állapítja meg.

(3) A lőfegyver-megszerzési és -tartási engedéllyel rendelkező személy vagy szervezet a lőfegyverhez használható lőszert külön engedély nélkül megszerezheti, illetve tarthatja.

(4) Lőfegyver vagy lőszer kereskedelmi célú behozatalához, kiviteléhez vagy re-exportjához - az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően - a külön jogszabályban meghatározott hatóság engedélye is szükséges.

(5) Tűzfegyvernek az Európai Unió valamely tagállamába történő - nem kereskedelmi vagy elidegenítési célú - kiviteléhez európai lőfegyvertartási engedély szükséges. Európai lőfegyvertartási engedély annak a természetes személynek adható, aki a tűzfegyver megszerzésére és tartására érvényes engedéllyel rendelkezik.

(6) Az engedély (ideértve az európai lőfegyvertartási engedélyt is) kiadása és visszavonása a rendőrség hatáskörébe tartozik.

(7) Ha az Európai Unió valamely tagállama a magyar hatóságot azért keresi meg, mert attól magyarországi lakóhellyel rendelkező személy a megkereső tagállamban „B” kategóriába tartozó tűzfegyver tartására kér engedélyt, hatóságként a rendőrség jár el.

4. § (1) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában nem engedélyezhető:

a) az „A” kategóriába tartozó tűzfegyver vagy lőszer;

b) az automata lőfegyver;

c) a hangtompító;

d) külső formájában automata szerkezetű lőfegyverre hasonlító félautomata lőfegyver;

e) huzagolt csövű lőfegyverhez való leváló köpenyes lövedékkel szerelt lőszer

megszerzése és tartása, valamint lézeres célzókészülék és éjszakai irányzék lőfegyverre történő felszerelése.

(2) Nem engedélyezhető olyan lőfegyver, lőszer megszerzése és tartása, amelynek használatát arra a célra, amelyre kérelmezték, más jogszabály tiltja.

A törvény - az irányelv 3. Cikke figyelembevételével, amely az irányelv előírásainál szigorúbb szabályozást is lehetővé tesz - valamennyi tűzfegyver (lőszer) esetében, kategória besorolástól függetlenül, engedélyezési kötelezettséget ír elő.

Az engedélyezési kötelezettség a 7,5 joule csőtorkolati energia feletti légfegyverre is kiterjed.

A törvény az irányelv 6. Cikke értelmében alapvetően tilalmazza az „A” kategóriába sorolt lőfegyverek és lőszerek polgári rendeltetésű megszerzését és tartását. Természetesen az „A” kategóriába tartozó lőfegyverek és lőszerek gyártása, javítása, kereskedelme Magyarországon sem tiltott, de egyéb, polgári rendeltetésű megszerzésük és tartásuk csak kivételes esetekben lehetséges.

A törvény alapján a lőfegyver (és lőszer) birtoklásához (gyártásához, javításához, kereskedelméhez is) a lőtér, a lőfegyver- és lőszertárolóhely üzemeltetéséhez hatósági engedély szükséges.

A belső piac létrejötte, a belső határok eltörlése, illetve a közösség belső határain folytatott ellenőrzések megszűnése miatt az irányelv előírja az európai lőfegyvertartási engedély alkalmazását. Ezt az okmányt bármely tagállamban kiállíthatják és azt igazolja, hogy a tulajdonosa az abban szereplő lőfegyvert a kiállító állam joga szerint szabályszerűen tartja magánál.

A hatósági eljárás lefolytatására - az európai lőfegyvertartási engedély kiállítására is - a rendőrség jogosult, az illetékességi szabályokat külön jogszabály állapítja meg.

AZ ADATKEZELÉS SZABÁLYAI

5. § (1) A lőfegyverek központi nyilvántartását a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben meghatározottak szerint az Országos Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: ORFK) kezeli.

Az irányelv szerint alapvetően tilalmazni kell az egyik tagállamból a másikba fegyver birtokában történő átlépést, ettől eltérés csak abban az esetben fogadható el, ha olyan eljárást vezetnek be, amely lehetővé teszi a tagállamok értesítését arról, hogy lőfegyvert kívánnak területükre bevinni.

Az Európai Unió tagállamainak a lőfegyverek átvitelével kapcsolatban információcsere-hálózatot kell működtetniük, az ehhez történő hatékony hozzájárulás érdekében célszerű központi lőfegyver-nyilvántartás létrehozása.

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) lehetőséget biztosít a rendőrségnek a központi nyilvántartás létrehozására. A tervezet az irányelv (4. és 11. Cikk) és az Rtv. hatályos előírásaival összhangban meghatározza a központi nyilvántartás tartalmát, kezelőjét, az adatkezelés szabályait. A központi nyilvántartásba a lőfegyver-kereskedő is adatot szolgáltat.

(2) Az ORFK központi nyilvántartást vezet a rendőrség által kiadott engedélyekről és az engedéllyel rendelkezőkről - az engedély érvényességi idejének lejártától számított tíz évig - a következő adattartalommal:

a) az engedély érvényességi ideje és száma;

b) a lőfegyver, lőszer tulajdonosának, a lőfegyver, lőszer forgalmazásakor a vevő, az eladó (szállító), illetve a megrendelő, az engedéllyel rendelkező jogi személy vezető tisztségviselői, egyéb szervezet esetén a tevékenységért felelős vezető és a szervezet lőfegyverét, lőszerét ténylegesen birtokló személyek természetes személyazonosító adatai, állampolgársága, lakóhelye, a személyazonosság igazolására alkalmas igazolvány száma, szervezet esetében a cégszerű megnevezésben szereplő - annak hiányában az azonosításhoz szükséges - adatok;

c) az engedéllyel rendelkező személy egészségügyi alkalmasságának időtartama;

d) a nyilvántartásba vett lőfegyver fajtája (tűzfegyver vagy légfegyver), típusa, gyártója, gyártási száma, kaliberjele, tűzfegyver esetében kategóriájának betűjele és száma (a továbbiakban: a lőfegyver azonosító adatai), a lőfegyver műszaki érvényességének időtartama;

e) a tűzfegyver fődarab e törvény szerinti megnevezése, gyártási száma;

f) a lőszer azonosítását lehetővé tevő adatok.

(3) A központi nyilvántartásban kezelt adatok statisztikai, illetve tudományos kutatási célra - törvény eltérő rendelkezése hiányában - személyazonosításra alkalmatlan módon átadhatók és felhasználhatók.

6. § (1) Az 5. § (2) bekezdésében meghatározott adatok az alábbi szervezeteknek továbbíthatók:

a) a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóságok;

b) a nemzetbiztonsági szolgálatok a törvényben meghatározott feladataik ellátásához;

c) a külföldi nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, nemzetközi igazságügyi és bűnüldöző szerv, a bűnügyi jogsegélyről szóló jogszabályokban, illetve nemzetközi szerződésben, egyéb nemzetközi kötelezettségvállalásban foglaltak szerint.

(2) A lőfegyverek központi nyilvántartásából a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ, illetőleg a Magyar Köztársaságnak nemzetközi szerződésben adattovábbításra feljogosított más szerve az (1) bekezdés c) pontjában felsoroltak részére adatszolgáltatás teljesítése céljából az adatok átvételére és továbbítására jogosult.

(3) A lőfegyvereknek más tagállam területére történő átvitele esetén a rendeltetési hely, illetőleg a tranzitország részére történő adatszolgáltatást - a kérelmező által az 5. § (2) bekezdésének b) pontjára, a szállítandó lőfegyverekre, lőfegyver-kereskedők közötti szállítás kivételével a szállítóeszközre, valamint az indulás és érkezés várható időpontjára vonatkozó bejelentési kötelezettség teljesítése alapján - az ORFK végzi.

7. § (1) A központi nyilvántartásból teljesített adatszolgáltatásról adattovábbítási nyilvántartást kell vezetni.

(2) Az adattovábbítási nyilvántartást a nyilvántartás kezelője vezeti.

8. § Az adattovábbítási nyilvántartás tartalmazza:

a) az érintett személy személyazonosító adatait, illetőleg a szervezet azonosításához szükséges adatokat;

b) az adatkezelő nyilvántartási azonosítóját;

c) az adattovábbítás időpontját;

d) az adattovábbítás célját, jogalapját és a továbbított adatkört;

e) az adatigénylő nevét vagy megnevezését.

9. § Az adattovábbítási nyilvántartásból - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az érintett jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya volt-e.

10. § Az adattovábbítási nyilvántartásból adatigénylésre jogosult az érintetten kívül:

a) a belügyminiszter, illetve az általa ellenőrzésre feljogosított szerv;

b) a 6. § (1) bekezdésében felsoroltak.

11. § Az adattovábbítási nyilvántartást az adattovábbítástól számított öt évig meg kell őrizni.

A lőfegyver-kereskedőkre vonatkozó adatkezelési szabályok

12. § (1) A lőfegyver-kereskedő a lőfegyver és lőszer forgalmazásakor köteles a vevő, az eladó (szállító), illetve a megrendelő adatait, illetőleg a lőfegyver, lőszer azonosító adatait nyilvántartásba venni, a vevő, az eladó (szállító), illetve a megrendelő azonosítását a személyazonosságát igazoló hatósági igazolvány alapján elvégezni, engedélyük érvényességéről meggyőződni, és a (2) bekezdésben foglalt adatokat a lőfegyverek központi nyilvántartásába továbbítani.

A törvény az irányelv 4. Cikkével összhangban meghatározza a lőfegyver-kereskedő lőfegyverek és lőszerek forgalomba hozatalával kapcsolatos kötelezettségeit.

Az irányelv szigorú személyi feltételeket állapít meg a fegyverkereskedelemmel foglalkozók esetében, és részletes előírásokat fogalmaz meg tevékenységük, illetve a lőfegyverek (és lőszerek) adminisztratív ellenőrzése érdekében. E területen a korábbi hatályos magyar szabályozás is szigorú volt, de nem minden tekintetben felelt meg az irányelvnek. A közösségi jog ugyanis előírja, hogy a lőfegyvert megszerzők személyes adatait nem csak az engedélyező hatóságnak, hanem a fegyverkereskedőnek is nyilván kell tartania (a törvény hatálybalépése előtt a kereskedő a lőfegyvert megszerzők adatait nem kezelhette). A vevő adatait a kereskedő a megszerzési engedély alapján veszi nyilvántartásba.

(2) A lőfegyver-kereskedő nyilvántartja:

a) a lőfegyver azonosító adatait;

b) a lőszer azonosítását lehetővé tevő adatokat;

c) a vevő, az eladó (szállító), illetve a megrendelő természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát, lakóhelyét, személyazonosságát igazoló hatósági igazolványa számát, az engedély számát, az azt kiállító szerv megnevezését;

d) a vevő, az eladó (szállító), illetve a megrendelő szervezet cégszerű megnevezését, kereskedelmi meghatalmazottja természetes személyazonosító adatait, az engedély számát, továbbá a kiállító szerv megnevezését.

13. § A 12. § (2) bekezdésében foglalt nyilvántartást a lőfegyver-kereskedőnek a lőfegyver forgalomba hozatala nyilvántartásának felvételétől számított öt éven át meg kell őriznie.

14. § (1) A 12. § (2) bekezdésében foglalt adatok szolgáltatásának igénylésére a központi nyilvántartást vezető ORFK és a 6. § (1) bekezdésében felsoroltak jogosultak.

(2) A 12. § (2) bekezdése szerinti nyilvántartásból teljesített adatszolgáltatásról a lőfegyver-kereskedő adattovábbítási nyilvántartást köteles vezetni.

15. § Az adattovábbítási nyilvántartás tartalmazza;

a) az érintett személy személyazonosító adatait, illetőleg a szervezet azonosításához szükséges adatokat;

b) az adattovábbítás időpontját;

c) az adattovábbítás célját, jogalapját és a továbbított adatkört;

d) az adatigénylő nevét vagy megnevezését.

16. § Az adattovábbítási nyilvántartásból - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az érintett jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya volt-e.

17. § Az adattovábbítási nyilvántartásból adatigénylésre jogosultak az érintetten kívül a 6. § (1) bekezdésében felsoroltak.

18. § (1) Az adattovábbítási nyilvántartást az adattovábbítástól számított öt évig meg kell őrizni.

(2) A lőfegyver-kereskedő tevékenységének befejezésekor köteles a 12. § (2) bekezdésében és a 15. §-ban foglalt nyilvántartását az ORFK-nak átadni.